Sokat használjuk a passzív-agresszív szót, de mit is jelent pontosan?

Az alábbiakban összegyűjtöttük a passzív agresszív viselkedés legfontosabb jellemzőit és ismérveit, hogy legközelebb könnyen felismerd és meg tudd tenni a megfelelő lépéseket az eszkaláció ellen.

Ahelyett, hogy az adott személy láthatóan mérges, ideges lenne, passzív agresszívként a frusztrációjukat kevésbé egyértelmű, látványos módon fejezik ki. Mivel ez kevésbé direkt, mint egy agresszív személy dühkitörései, nehezebb egyértelműen beazonosítani is. Ennek a viselkedésformának az lehet az oka, hogy a személy a mélyen gyökerező mérgét, frusztrációját valamilyen okból nem képes vagy nem hajlandó nyíltan kifejezni. Ehhez lehet köze gyerekkori traumának is, amikor azt tanulta meg tudattalanul is akár, hogy az érzéseit nem veszik figyelembe, jobban jár, ha azokat nem fejezi ki nyíltan. Természetesen a korábbi traumák nem mentenek fel senkit, aki nem tud a társadalmi normáknak megfelelően kommunikálni az őt körülvevőkkel, viszont ez a tudás segíthet, hogy empatikusabban forduljunk egymás felé.

A passzív agresszív viselkedésnek van néhány jól azonosítható jellemzője. Ezek nem minden helyzetben jellennek meg egyforma arányban. A leggyakoribb jellemzője a passzív agresszív személynek, hogy nem hajlandó nyíltan és közvetlenül megbeszélni a problémákat, aggályokat, kerüli a felelősség vállalását és direkt eredménytelen. Például egy munkahelyi feladatot képes lenne teljesíteni, de helyette csak szinte fejezi be, ami hátráltatja az egész csoportot abban, hogy elérje a kitűzött célt. Jellemző az is, hogy finoman, szinte észrevétlenül szabotálnak valakit, amikor nem értenek egyet a cselekvésükkel, eljárásukkal. Erre is jó példa lehet egy csoportmunka, amikor a tagok előzetesen megegyeznek arról, hogy mit és hogyan csinálnak meg, viszont a passzív agresszív személy ötletét vagy leszavazták, vagy szimplán nem fogalmazott meg alternatívát, de a többség döntésével nem ért egyet, ezért nem teljesíti a ráeső feladatrészt vagy nem úgy, ahogy arról megállapodtak.

Nem csak cselekvésekkel, vagy cselekvések hiányával juttatják kifejezésre ellenérzésüket. Sokszor szavakkal fejezik ki azt. Ennek a leggyakoribb megjelenései a gonosz bókok. Például egy passzív agresszív személy azt mondja, hogy „Jól dolgoztál egy kezdőhöz képest.” Itt nem elégedett meg azzal, hogy megdicsérje munkatársát, hanem azt sejteti megszólalásával, hogy csak egy kezdőhöz képest dolgozott jól, egyébként ez nem számít jó teljesítménynek. Másik gyakori példa lehet az „Olyan bátor vagy, hogy felveszed ezt a ruhát.” Ha valóban csak bátorságról lenne szó, csak a mondta első fele hangzott volna el. Ez a piszkáló komment arra utal helyette, hogy nem szép a ruha, így bátorság kell hozz, hogy valaki ezt felvegye.

Passzív agresszivitás lehet továbbra mások folyamatos hibáztatása vagy kifogások keresése a saját hiányosságaik, hibáik elismerése helyett. Ide sorolható még a néma bánásmód (silent treatment). Ahelyett, hogy a felmerülő problémákat nyílt kommunikációval megpróbálnák megoldani, egyszerűen nem hajlandóak megszólalni a passzív agresszív személyek ilyenkor. Ez csak nehezíti a konfliktus megoldását, hiszen így nem tudjuk tisztázni, hogy miből is alakult ki, kinek mi esett rosszul, hogyan tudnánk legközelebb eljárni, hogy ezt elkerüljük.

Sajnos a passzív agresszív személy nem feltétlenül van tisztában azzal, hogy a viselkedése passzív agresszív. Előfordulhat, hogy annyira régóta nyomják el magukban az érzéseiket és annyira nincsenek tisztában a saját frusztrációjukkal, hogy azt hiszik, ez nincs jelen. Nem tartják magukat mérges személyeknek és azt vallják, hogy nem viselkednek méregtől vezérelten. Ehhez társulhat, hogy magukat áldozatként pozícionálják, hogy figyelmet kapjanak. A passzív agresszív viselkedést kontrollálónak tekinthetjük, hiszen akkor alkalmazza ezt valaki, amikor a direkt konfrontációt elkerülve mégis el akarja érni a célját.

Ha már tisztában vagyunk ezen viselkedés jellemzőivel és okaival, tekintsünk át néhány taktikát, ami segít megküzdeni vele. A passzív agresszivitás gyakran elnyomott dühből, haragból, szomorúságból vagy önbizalomhiányból ered. Ezeket az érzéseiket nem tudatsan azonosítják be és közlik, hanem indirekt és bántó módon juttatják kifejezésre. Ezekből az okokból kiindulva tudjuk kiválasztani a megfelelő válaszreakciót.

Fontos, hogy magunkat helyezzük előtérbe. Amennyire lehetséges igyekezzünk limitálni az időt, amit a bántón viselkedő személlyel töltünk. Természetesen nem mindig válogathatjuk meg, hogy kivel dolgozunk együtt, de csoportmunkák vagy a szünetek során kialakíthatjuk a saját határainkat, hogy limitáljuk az együtt töltött időt, hiszen nem kell magunkat kitennünk olyan helyzeteknek, ahol tudjuk, hogy rosszul érezzük magunkat. A passzív agresszív viselkedés bocsánatkérésre ösztönözhet, hiszen az a célja, hogy mi érezzük magunkat hibásnak. Ennek ellenére, ha nem tettünk semmi rosszat, ne kérjünk bocsánatot, hiszen ez csak erősíti ezt a viselkedésformát. Bocsánatkérés vagy a passzív agresszív viselkedés átvétele helyett fontos, hogy tudatosan kezeljük a helyzetet. Fejezzük ki egyértelműen, hogy rosszul esik és bánt ez a viselkedés. Emellett a valódi aggályokat igyekezzünk megoldani, hogy minél gyorsabban szabaduljunk a helyzetből. Ha munkahelyi szituációról van szó, a passzív agresszív viselkedés ismétlődésekor fontos lehet a felettest is bevonni a megoldásba. Amennyiben konkrét, korábban átélt példákkal tudjuk szemléltetni a helyzetet, a felettes el tud beszélgetni a problémás munkatárssal. Az ilyen konfliktusokat érdemes kezelni még mielőtt annyira frusztrál, hogy felmondjunk.

Reméljük, hogy a cikk segít felismerni a passzív agresszív viselkedés jeleit a munkahelyi és magánéleti helyzetekben egyaránt. A kezelésükhöz némi gyakorlat kell, de a higgadt megközelítéssel nem tévedhetünk nagyot.

források: psychologytoday.com, hrpwr.hu

képek forrása: pexels.com, unsplash.com