A hustle culture horrorba torkolló tündérmeséje

Egyszerűnek hangzik és mégis lehet jóval többet kell feláldoznunk, mint eleinte gondoltuk.

Lehetetlen példaképek

Mi a közös Britney Spearsben és Elon Muskban?

Mindkettő megmondta: „You better work, ----!”.

Az előbbi a 2013-as slágerében, mely a munkamánia kultúrájának himnuszaként is szolgálhat, az utóbbi pedig twitterjén és interjúkban osztja meg a nagy világgal az általa elképzelt sikeres munkavégzés hogyanjait.

A Szilícium-völgy híres újítóiról egyébként is köztudott, hogy a végletekig képesek hajtani önmagukat és beosztottjaikat egyaránt. Bill Gates, a „mániákus” jelzővel illette saját tevékenységét, Steve Jobs szintén a munkamániás kategóriába sorolható, mi pedig látva az elért eredményeiket, a felhalmozott vagyonukat arra gondolunk „ezt nekem is így kellene!” – a problémák pedig itt kezdődnek.

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás

 – énekelte a Beatrice, ezt meghallva pedig az ambiciózus fiatal munkavállaló, üzleti e-mailjeiből felpillantva, egy röpke szemforgatást megengedve magának így javította ki:

20 óra munka, 4 óra pihenés, nincs szórakozás.

Keményen dolgozni és motiváltnak lenni egy dolog, túlzásba vitelük azonban súlyos következményeket vonhat maguk után. Ha büszkék vagyunk arra, hogy alig pár órát alszunk éjjelente, az egyetlen könyv, amit a kezünkbe veszünk az önfejlesztő részlegből van, valamint, annyit dolgozunk, hogy enni alig van időnk és ha egy pillanatra is leállunk, a lelkiismeretünk közbeszól, gratulálhatunk magunknak, hiszen valóban sikerült elérnünk valamit, nevén nevezve ez nem más, mint a hustle culture mérgező talapzata.

Használatos még rá a „kiégés kultúra”, a „mérgező produktivitás kultúra” vagy egyszerűen a munkamánia. Azok, akik ebben részt vesznek, életük lehető legtöbb napját, percét és óráját a munka oltárára kívánják letenni. Ami messziről egy motiváló közösségnek tűnik, közelebbről akár egy „hogyan gazdagodj meg gyorsan” átverésekkel teli, álszent guruk szépen hangzó szavakkal álcázott szekta szerű csoportosulás is lehet.

A munkába még nem halt bele senki – vagy mégis?

A serénység erény, azonban, ha nem okosan dolgozunk nagyon keveset ér.

A temérdek munkába ölt óra még nem garantálja azt, hogy annak, amit csinálunk eredménye is lesz.

Ezenfelül a túlságosan is hosszú munkaórák szorongáshoz és romló mentális egészséghez vezethetnek, valamint a pihenés nélkülözése, az alváshiány, a nem megfelelő étkezés a testünket is megterheli. Minél tovább feszítjük saját tűrőképességünk húrjait, annál jobban számíthatunk rá, hogy egyszer bizony elszakadnak. Japánban például igen gyakori a non-stop munkavégzés miatti elhalálozások száma. Igaz, ez a legrosszabb kimenetele a dolgoknak, a kisebb problémákat sem érdemes félvállról venni.

Azt is meg kell említeni, hogy ha csak arra koncentrálunk, hogy egyre több és több feladatot kihúzzunk teendőink listájáról, az bizony az elvégzett dolgok minőségét befolyásolhatja.

Inkább csináljunk kevesebbet jól, mint sokat teljesen rosszul.

El kell fogadni, hogy nem vagyunk mindig motiváltak, az új, innovatív ötletek sem egy naponta termő fa gyümölcseiből erednek, amelyről akkor szakítunk mikor kedvünk tartja. Ami éppen nem megy, ne erőltessük. Ha elakadtunk valamiben, többet érhet, ha megállunk egy kicsit és mással foglalkozunk egy darabig, másként akár a kiégés veszélye is fenyegethet bennünket.

Mozgásban a változás, avagy, a kevesebb néha több

Mindezzel ellentétesen, megjelentek kezdeményezések a négy napos munkahét bevezetésére is. Egyes kutatások szerint, a kevesebb munkahelyi óra száma növeli a produktivitást, valamint az vitathatatlan tény, hogy az egészségi állapotunkat mindenképp javítaná.

Azon országok, melynek lakosai kevesebbet dolgoznak, például Hollandia és Dánia, gazdaságilag jobb szituációban vannak, mint hosszabb munkaidővel rendelkező társaik, akár Amerika vagy Anglia. Ennek következtében pedig a helyiek életkörülményei is emberbarátibbak. Csak remélhetjük, hogy ez a fajta szemlélet hamarosan a világ több részén is elterjed.

Addig is, törekedjünk saját egészségünk előtérbe helyezésére, hiszen az életünket élvezni kell, nem gép módjára végigrobotolni.

Szuper, ha szeretjük a munkánkat, ám még ekkor se hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk.

Források: blog.runrun.it; theconversation.com; medium.com; Képek: unpslash.com