Mit NE mondj egy állásinterjún?

Sok esetben ez az első találkozó, amikor a két fél személyesen is megismerheti egymást, így érdemes nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy miket mondunk, és kiváltképpen arra, hogy milyen formulákat jó, ha minél messzebb elkerülünk egy-egy ilyen megmérettetésen!

Korábbi cikkekben már kitértünk arra, hogy miként illik megjelenni egy interjún, mire figyeljünk, miket mondjunk, nos, ebben az esetben összeszedtük Nektek azokat a mondatokat, gondolatokat, formulákat, amelyeket jobb, ha nem alkalmaztok a beszélgetés során! A munkaadók motivált, a cégnél dolgozni akaró, tájékozott jelölteket keresnek. Akadnak azonban, akik egy-egy rossz megjegyzéssel teljesen elvágják magukat. Tarts velünk, ha felkeltettük az érdeklődésed!

Az első és legfontosabb tanács, hogy felejtsd el a töltelékszöveget! Amikor elhangzik egy kérdés, sokan úgy érzik, hogy egyből meg kell törniük a csendet, sőt, sokszor előfordul, hogy maga a jelentkező sem biztos abban, amit éppen mond. Ilyenkor kezdődik az „őőőőő”-zés, a hümmögés, és legrosszabb esetben az „izé” szó használata. Az elhamarkodott válaszadás helyett inkább gondold végig azt, ettől sokkal magabiztosabbnak, átgondoltabbnak látszol majd! Természetesen, egy-egy ilyen beidegződés elhagyásához időre van szükség, dolgozz rajta, gyakorolj az interjú előtt!

Egy-egy személyes találkozás esetén fektess nagy hangsúlyt az általad használt kifejezésekre! Ne vidd túlzásba a szakzsargont. Ne akard a jól értesült, jól képzett munkaerő látszatát kelteni azzal, hogy szükségtelenül idegen szavakat építesz bele a mondanivalódba! Kellemetlen helyzet keletkezhet, ha egy általad használt kifejezést a másik fél nem érti, és neked kell megmagyarázni azt. Maradj az egyszerű, tömör és érthető mondatoknál, és hagyd, hogy az intelligenciád beszéljen!

Ha már a szóhasználatnál tartunk, mindenképpen kerüld a szlengek használatát! Az állásinterjún úgy beszélj, mintha a főnököddel vagy egy általad tisztelt, de kevésbé ismert kollégával társalognál. Fordított esetben nem tűnsz majd kellően professzionálisnak.

Ha jó benyomást szeretnél tenni, és el szeretnéd elérni, hogy magabiztos és felkészült munkaerőnek tűnj, ne csapj le azonnal a kérdésekre! Először is nem túl udvarias félbeszakítani a beszélgetőpartneredet, másrészt szintúgy kellemetlen lehet, ha nem arra válaszolsz, mint amit kérdeztek. Így időd sem lesz arra, hogy átgondold a válaszodat, ami a fentebb említett töltelékszövegek használatát eredményezheti. Várd meg, amíg az interjúztató befejezi a mondatot, vegyél egy mély levegőt, szedd össze a gondolataidat, majd ezt követően oszd meg azokat.

Most, hogy az alapvető tudnivalókat összeszedtük, térjünk ki konkrét formulákra, mondatokra, amelyeket tilos beépíteni a mondanivalónkba egy interjú során!

„Fáradt vagyok, rengeteg helyre jelentkeztem, ez két nap alatt a negyedik állásinterjúm.” – nos, mondanunk sem kell, hogy a munkaadók nem szeretik, ha valaki azt sugallja, hogy az általuk felkínált pályázat, álláslehetőség csupán egy a sok közül, és nem is annyira fontos, hogy megkapja az ember. Ezzel az egyszerű mondattal könnyedén magunk alatt vághatjuk a fát. Érdemes sokkal inkább annak irányába terelni a szót, hogy milyen szuper lehetőség a szóban forgó pályázat.

„Adócsalásból élet az előző cégem, a volt főnököm pszichopata volt, ezért jöttem el.” – persze nem kell ilyen drasztikus dolgokra gondolni, elegendő lehet egy kisebb információ kiteregetése, vagy egy-egy bizalmasabb információ megosztása ahhoz, hogy kellően megbízhatatlannak tűnj! Amennyiben választ kell adj a kérdésre, hogy miért döntöttél úgy, hogy munkahelyet váltasz, nyúlj egy bevált formulához: „Szeretnék minél többet fejlődni, új helyzetekben kipróbálni magam…”, mindenesetre mellőzd a korábbi munkahelyed szapulását!

„Nem hallottam eddig sokat erről a cégről. Mivel is foglalkoznak?” – ez esetben már érezhető a helyzet abszurduma, a totális tájékozatlanság eleve hátrányt jelent azokkal szemben, akik pontosan tudják, hogy hová is kaptak meghívást! Nézz utána, tájékozódj, így biztosan nem érhetnek kellemetlen meglepetések!

„Rugalmas munkaidőt szeretnék, mert délután 2 előtt nem tudok beérni.” – egyre több munkaadó ajánlja fel a rugalmas munkaidő opcióját, ha olyan munkakörről van szó, amelynek esetében a távmunka is kivitelezhető megoldásként szolgálhat. Azok, akik egy hagyomány munkarendű munkahelyre nem tudnak délelőtt beérni, sajnos nem sok jóra számíthatnak. Ilyen kérést maximum azok engedhetnek meg, akik nagyon kelendőek az álláspiacon!

„Szeretek dolgozni, de…” – tanácsos kerülni a „de” szócska használatát egy pozitív megállapítást követően, ugyanis egy szempillantás alatt törli el a mondat elejének tartalmát. Amennyiben belekezdünk egy ilyen mondatba, akkor adjunk annak egy pozitív hangvételű befejezést!

„Mennyi idő múlva lehetek vezető?” – a nagy ambíciókkal rendelkező pályakezdők esetében talán beleférhet az ilyen tartalmú kíváncsiskodás, de mindenképpen más megfogalmazásban: „Milyen karrierút kínálkozik a cégnél?”. Nem veszi ki jól magát, ha még nem bizonyítottunk, de máris főnökök szeretnénk lenni.

„Gondjaim vannak a határidők betartásával.” – egy szervezet jó működésének, a projektek sikerének alapvető szüksége a határidők pontos betartása! Még ha hajlamosak is vagyunk a késlekedésre, interjún ezzel könnyen elvághatjuk magunkat. Érdemes egy-egy interjú alkalmával a pozitív tulajdonságainkat, képességeinket hangsúlyozni. A hiányosságainkon pedig mindenképpen dolgozni kell!

„A túlóra kizárva, így is szorosan férek bele a 8 órás munkanapba. Sok idő elmegy a bejárással és az otthoni ügyek intézésével.” – ez a mondat nem feltétlen a motiváltság és elhivatottság mintapéldánya, pedig a munkaadónak bizonyos esetekben a szaktudásnál is fontosabb szempont a munkához, a tanuláshoz és a fejlődéshez való hozzáállás!

Írta: Kis Zoltán
Forrás: www.hvg.hu; www.hrportal.hu
Képforrás: www.pexels.com