Ha többet szeretnél megtudni róla, és arról, hogy milyen módon kerülheted el, hogy téged is töröljenek, akkor olvass tovább!
Mi is ez?
A mihez tartást végett először is tisztázzuk le röviden, hogy mit is jelent ez a kifejezés. A cancel culture természetesen a tengerentúlról ered, ott a 2010-es évek közepétől kapott lángra. Eredeti célja az volt, hogy az elnyomottak, a kisebbségek hangja legyen az elnyomókkal szemben. A #metoo mozgalommal is úgy kapcsolódott össze, hogy a nőket bántalmazó hollywoodi filmeseket nyilvánosan kirekesztették a társadalomból és a szakmai közösségből, ahogy történt ez Harvey Weinstein estében is. Az utóbbi években azonban ettől jóval radikálisabbá vált az eltörlő kultúra, nem feltétlen csak azokat taszítja ki magából a társadalom, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, mára elég egy markánsabb véleményt megfogalmazni, és már kész is a baj. Ennek igen híres példáját nyújtja J. K. Rowling, akit a transzizmussal kapcsolatos megjegyzései miatt már rengetegen elítélnek, a Harry Potter könyvekről sok rajongó még a nevét is eltávolítja.
Belhoni viszonyok
Hazánkban azért nem ilyen drasztikus a helyzet, keveseket törölnek ki még abban az esetben is, ha csontvázak hullanak ki a szekrényből. Eszenyi Enikő is csak pár hónapnyi meghurcoltatást kapott, utána visszatérhetett a színházi életbe, hiába vádolta meg számos színész bántalmazással, agresszív viselkedéssel. A youtuber Nosika azonban néhány éve kénytelen volt teljesen eltűnni a föld színéről, miután kiderült, hogy kiskorú nézőit zaklatta. Ergo hol hatásos, hol nem a cancelezés műfaja, de Magyarországon kevésbé jár következményekkel, mint az USA-ban. Akkor mégis miért félünk tőle?
Sokan hangoztatják mostanában, hogy a PC, vagyis a politikai korrektség miatt semmiről sem szabad már szabadon beszélni, mert annak bizony cancelezés lesz a vége. Nemrégiben még Balázsék is erről beszéltek a reggeli rádióműsorukban, amikor a finn transznemű műkorcsolyázónő csetlés-botlását beszélték ki. A műsorvezetők nem finomkodtak, kissé bele is álltak a transzneműség ilyesféle hirdetésébe, mégsem törölték őket sehonnan, nem érte őket társadalmi kirekesztés.
Az elkerülés praktikái
Ellenben, hogy minket, közembereket se érjen utol a cancel culture, egy-két dolgot megtehetünk, amikor a közösségi médiában posztolunk.
1. Legyünk tudatosak, és gondoljuk át, hogy milyen következményei is lehetnek a szavainknak mielőtt nyilvánosan megosztjuk azokat!
2. Ne használjunk másokra nézve sértő kifejezéseket, legyünk mindenki felé tiszteletteljesek, még akkor is, ha nem értünk velük egyet!
3. Ne tegyünk közzé olyan tartalmat, ami az erőszakra vagy mások vegzálására buzdít! A gyűlöletbeszéd nagyon veszélyes és emellett törvénytelen is.
4. Ne diszkrimináljunk senkit, ne ítélkezzünk faji, nemi vagy egyéb hovatartozás alapján!
5. Legyünk képben, nézzünk utána az aktuális vagy éppen múltbéli eseményeknek, ugyanis nem tudhatjuk, hogy kire nézve éppen mi a bántó.
6. Ha hibáztunk, ismerjük be, és kérjünk bocsánatot! Tévedni nem szégyen, azonban ezért nem vállalni a felelősséget már annál inkább.
Ellenben az is megeshet, hogy valóban nem rontottunk el semmit, egyszerűen csak valaki olyan is magára vette azt a bizonyos inget, akinek nem kellett volna. Nem érdemes mindig az ilyen vitákba belemenni, van, akire jobb ráhagyni. Ha úgy érzed, hogy teljes mértékben igazad van, akkor pusztán mások véleménye miatt ne cenzúrázd magad, hiszen elvégre szólásszabadságban élünk. Amit még megtehetsz, ha nem akarsz netes lincselés áldozata lenni, hogy privátra állítod a fiókjaid és láthatatlanná teszed az elérhetőségeid, így nem tudnak zaklatni. Ha pedig attól félsz, hogy hackerek a személyes életedbe is beleláthatnak, és a magánvéleményedet is közzé tehetik, akkor a kettős autentikációval, vagyis hitelesítéssel és erős jelszavakkal védekezhetsz.
Források: 24.hu, mindsetpszichologia.hu, vox.com, refresher.hu, Képek forrása: freepik.com, unsplash.com