Hogyan beszéljünk a főnökünkkel?

Mielőtt még megszólalnánk, a testbeszédünk már rengeteg dolgot közölt a velünk szemben állókkal. Probléma léphet fel, ha akaratlanul is olyan dolgokat sugallunk, amiket nem szeretnénk. Az agresszivitás, félénkség, érdektelenség vagy idegesség olyan tényezők, amelyek bármilyen produktív beszélgetést már a kezdetektől halálra ítélhetnek. Próbáljunk nyugodtnak, de határozottnak látszani, olyannak, akivel mi is szívesen tárgyalnánk, ha mások helyében lennénk.

Az idő az, amiről úgy érezzük sosem elég igazán, ezért próbáljuk meg nem rabolni feleslegesen egymásét. Egy vezetőnek rengeteg dologra kell figyelnie, több mindent egyszerre kézben tartania, ebből kifolyólag ha valamiről beszámolunk, azt tegyük felkészülten, tömören, velősen. Ne csapongjunk az elbeszélésünkben, ne gabalyodjunk bele a túlzott részletekbe, ami fontos, az viszont mindenképpen hangozzon el. Abban az esetben, ha valamilyen problémát szeretnénk felvetni, ne csak azt mondjuk el, hogy mi a baj, hanem álljunk elő valamilyen lehetséges megoldással, amiből ki lehet indulni.

Az időzítést sem szabad elhanyagolnunk. Vannak időpontok, amikbe egyszerűen nem érdemes belekényszeríteni magunkat. Például, ha a főnükünk is aznap találkozik a saját feletteseivel, sem előtte, sem utána nem biztos, hogy célszerű megvitatnunk vele valamit, ami fontos számunkra függetlenül a tárgyalás kimenetelétől. Emberek vagyunk, és bizonyos helyzetekben az érzelmi állapotunk igenis befolyásolja a döntéseinket, még ha nem is feltétlen gondolnánk ezt magunkról. Vannak munkahelyek, ahol bármikor lehetőség van beszélni a főnökünkkel, de van, ahol időpontot kell, illetve érdemes egyeztetni. Figyeljünk oda, hogy ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy idő hiányában egyszerűen nincs lehetőségünk megvitatni azt, ami, egyébként nagyon is fontos lenne!

Ha valamilyen kérdésünk van, mindenképpen tegyük fel! Abban az esetben, ha a munkánk értékelésével kapcsolatban nem értünk valamit, fontos, hogy ne személyeskedjünk, próbáljunk meg elhatárolódni az érzelmeinktől, akkor is, ha ez nehéznek bizonyul.
Ne az legyen a kérdés, hogy „miért ezt az értékelést kaptam?” hanem, hogy „mit tehetek azért, hogy fejlődni tudjak a jövőben”? Mutassuk meg, hogy készek vagyunk önmagunk fejlesztésére és szívesen fogadjuk a konstruktív kritikát, iránymutatást.

Valaki más szavába vágni sosem illendő, de a feletteseinkkel szemben még inkább tabu.

Az őszinteség erény, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindig, mindenkivel, mindent meg kellene osztani. A munkahelyi pletykálkodás, mások kritizálása a kollégák között is szükségtelen negativitást gerjeszthet. A főnökünkkel megosztva ezeket különösen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk őt is és saját magunkat is. Ha nem tudunk semmilyen pozitív dolgot hozzáfűzni az adott helyzethez, lehet, hogy jobban járunk, ha inkább nem is mondunk semmit.

Az életünk azonban nem csak professzionális interakciókból áll, még a munkahelyen sem. Ha úgy adja magát a szituáció, legyünk barátságosak, és igyekezzünk jó kapcsolatot kialakítani a másikkal. Minden ember más, ezért figyeljünk oda arra, hogy milyen temperamentumú, beállítottságú a másik fél, hiszen, ha rosszul ítéljük meg egymást könnyen kínos szituációkat idézhetünk elő. Érdemes megfigyelnünk, hogy az, akivel szóba szeretnénk elegyedni mennyire nyitott a dologra, továbbá azt, hogy milyen témákat ajánlott felhozni. Akármilyen barátságos is a beszélgetés, sose éljünk vissza a látszólag kötetlen hangulattal. A munkahelyen azt vitassuk csak meg, ami odaillő, és végig adjuk meg az egymásnak járó tiszteletet.

Források: careeraddict.com, youtube.com, képek forrása: unsplash.com