Digitális nomád életmód: Valóság vagy álomvilág?

...előszeretettel dobnak fel a különböző közösségi média platformok digitális nomádokat, vagy olyanokat, akik ennek az életmódnak a megvalósítására oktatnak.A digitális nomádság a Covid-járvány előtt nagyrészt utazós tartalomgyártókat jelentett, akiknek a munkájuk és megélhetésük magában foglalta, hogy mindig új helyekre látogattak el, és az erről készített tartalmakat online megosztották. Ez nagyon vonzó kép erről a szakmáról, hiszen a videókon, képeken keresztül a közönségük azt látja, hogy izgalmas, új helyeket járnak be és élvezik az életet ezek a tartalomgyártók, hiszen a hobbijuk egyben a munkájuk is.

A Covid után az utazási korlátozások döntő többségét ismét feloldották, viszont kezdetben a távmunka lehetősége sok munkahelyen és ágazatban megmaradt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy számos szakma képviselői is a digitális nomádság irányába mozduljanak el. Kérdés persze, hogy mennyire nomád ez a digitális munka és mit engedhetnek meg maguknak valójában ezek a digitális nomádok? Mennyire létezik egyáltalán ez az életmód a közösségi médiás tartalmakon és hastageken túl?

Nagy általánosságban a digitális nomádság lényege, hogy a digitális nomád távmunkát végez, így az erős internet kapcsolat és valamilyen telekommunikációs eszköz szükséges csupán a munkájuk elvégzéséhez. A másik fele pedig maga a nomádság, tehát a folyamatos mozgás, utazás, a letelepedés és bázis kialakításának hiánya. Így aztán a digitálisan végzett távmunkából eleget kell keresnie ahhoz ennek a személynek, hogy képes legyen az utazásokat és minden ezzel járó költséget finanszírozni.

Azzal, hogy a nagy távú utazások is elérhetővé és megfizethetővé váltak sokak számára, egyre többen döntenek az utazás, világ felfedezése, költözés mellett. Változatos okai vannak a nemzetközi költözésnek, vannak, akik háború elől menekülnek, mások a jobb gazdasági lehetőségek, nagyobb szabadság vagy éppen család és szerelem miatt költöznek el hazájukból. A digitális nomádok is ebbe a költöző csoportba tartoznak, viszont ahogy a nomádság utal rá, nekik nincs egy stabil otthonuk, ahol letelepednének, vagy ahova visszatérnének rendszeresen az utazásaikról. A nomádság lényege, hogy egyik helyről rendszeresen egy másikra utazzanak tovább.

Sokan csak azt látjuk ebből az életmódból a közösségi média és tartalommegosztó platformokon, amit ezek a digitális nomádok mutatni szeretnének, a jó oldalt. Azt láthatjuk, ahogy néhány hét-hónap alatt felfedeznek egy egzotikus helyszínt, a tengerparton koktélokat szürcsölgetve végzik a laptopon a munkájukat, ami mindezt lehetővé teszi, és rövidesen egy újabb repülőn, vonaton vagy buszon utaznak egy újabb úti cél irányába. A legtöbb esetben azonban nem csak ennyiből áll a digitális nomádság, hanem vannak nehézségei is.

Sok nehézséggel jár a digitális nomád életmód, amiket elsőre talán nem fontolnánk meg, viszont ezek a legtöbb esetben nem leküzdhetetlenek, csupán munkát és átgondolást igényelnek. Az egyik legfontosabb nehézség a papírmunka, ami ennyi utazással és távmunkával jár. Gyakran a digitális nomádok egyéni vállalkozók, így nem kell egy cég távmunka szabályzatára hagyatkozniuk, viszont sok országban az egyéni munkavállalók adózási rendszere a hagyományos bejelentett munkavállalókénál komplexebb. Ezt tovább tudják bonyolítani az egyes országok adótörvényei, ahova ellátogat a digitális nomád. A saját országának az adórendszerét egy gyakorlott könyvelő el tudja magyarázni, viszont a többi ország szabályozásait jellemzően az ott hosszabb ideig tartózkodó dolgozónak magának kell feltérképeznie.

A papírmunka másik nagy aspektusa a vízumok körül forog. Állampolgárságtól és az útlevelet kiállító országtól nagyban függ, hogy valaki melyik országokba milyen iratok birtokában léphet be és mekkora esélye van ezen dokumentumok megszerzésére. Európai Uniós állampolgárként például az Unión belül szabadon költözhetünk és utazhatunk, míg például egy Távol-Keleti beutazó számára limitált, hogy egy adott éven belül turistaként hány napot tölthet az EU területén, ha egyáltalán kap vízumot. A vízum ügyintézés költséges és időigényes lehet bárki számára, hiszen sok logisztikát és számolást igényel annak az össze egyeztetése, hogy melyik országban meddig tartózkodhat valaki, mennyi időbe telik a következő vízum beszerzése, hol van olyan nagykövetség vagy konzulátus, ahol ezt a kérelmet be lehet nyújtani, és a repülő vagy más jegyeket, szállásokat annak függvényében kell intézni, hogy kap-e beutazási engedélyt az ember. Ilyen szempontból tehát a digitális nomádság több ügyintézéssel és szervezéssel jár, mint egy hagyományos munkaviszony.

A pénzügyi aspektus talán a legmeghatározóbb kérdés az egész digitális nomádságban. Már a kiinduláshoz is szükség van pénzügyi tőkére, hiszen a legtöbb esetben a hagyományos munkarendből és fix fizetésből való kilépéssel jár a digitális nomáddá válás. A legtöbben egyéni vállalkozás, ezeknek a vállalkozásoknak pedig kezdetben jellemzően alacsony a bevétele és profitja. Ezért szükséges tudatosan készülni a digitális nomád átállásra, ha valaki erről álmodik, és időben visszaszorítani a saját kiadásait, megtakarításokat felépíteni és kiszámolni, hogy mekkora összeg szükséges az átállásra. Sokan már digitális nomádként szembesülnek azzal a problémával, hogy a korábbi megtakarításaikból lassan kifutnak, viszont a bevételeik nem fedezik a havi kiadásaikat, így más munka után kell nézniük, vagy akár visszatérnek a korábbi hagyományos munkarendbe. Természetesen ennek az érmének a másik oldalán látjuk a siker történeteket is, amikor valakinek annyira bejön a saját vállalkozása, vagy a munkakör, amit digitálisan távolról végez, hogy jobb életkörülményeket tud finanszírozni, mint a korábbi munkájából.

A pénzügyi kérdésnek nagy része a megélhetési költségek különbségeiből is adódhat. Például rengeteg európai és észak-amerikai utazó, legyen szó digitális nomádokról, vagy turistákról, nyaralókról, utazik el Dél-Kelet-Ázsiába, ugyanis itt sok országban alacsonyak az élelmiszer, közlekedés és szállás költségei Európához és Észak-Amerikához képest, hiszen az átlagos fizetések is jóval alacsonyabbak. Így például, ha egy digitális nomád valamilyen konzultánsi szolgáltatással foglalkozik Európai személyek és/vagy cégek számára, akkor az árait ezekhez a kliensekhez szabhatja miközben például Thaiföldön vagy Vietnámban élve ezekből képes magasabb életszínvonalat teremteni. Ezért is érdemes a digitális nomádságot egyrészt ilyen szempontok alapján szervezni, legalább a kezdeti időszakban, másrészt ennek megfelelően értékelni kívülről. Könnyű belátni, hogy az időjárás, vendégszeretet és egzotikum mellett miért választja sok digitális nomád Dél-Kelet-Ázsiát úticélként.

Ahhoz, hogy a digitális aspektus és az utazást biztosító munka kivitelezhető legyen, szükség van bizonyos infrastruktúra kiépítettségére. Alapvető szükséglet az internet elérés ezekben a munkakörökben. Nem elég csupán az, hogy valaki csatlakozni tud az internethez, hanem lehetőleg annak korlátlanságára is szükség van. Például Kínában azért van sok nyugati alkalmazásnak kínai megfelelője, mert az eredetit az ország vezetői betiltották, így letöltésük és használatuk a kínai internetre kapcsolódva nem lehetséges. Ezt VPN használatával ki lehet kerülni, viszont ez egy hozzáadott lépés, amivel számolnia kell annak, aki digitális nomádként innen akar dolgozni vagy tartalmat gyártani a nyugati közönség számára. Természetesen több más ország is van több-kevesebb internet cenzúrával, vagy egyes alkalmazások tiltásával, így mindezzel számolni kell. Bár a világ nagy részén kedvező életkörülményeket tud teremteni az, akinek nyugati bére van, sok helyre a kellően megbízható, gyors vagy szabad internet hiánya miatt nem látogat sok digitális nomád.

Az eddig felsorolt nehézségek mind rámutatnak, hogy bizonyos társadalmi, gazdasági környezetből érkezve sokkal könnyebb digitális nomáddá válni, mint másokból. Szükség van egy alaptőkére, ami lehetővé teszi az első repülőjegy megvételét, az első szállás lefoglalását, az első vízum és útlevél igénylését, az első néhány havi megélhetést. Sokkal könnyebb úgy egyáltalán lehetőségkánt megfontolni a digitális nomád életmódot, ha az ember találkozott előtte ezzel a koncepcióval online, még könnyebb, ha ismer olyanokat közvetlen vagy tágabb környezetében, akik sikeresen átálltak erre. Ami a digitalizáció kiterjedésével és a távmunka Covid utáni elfogadottságával elérhetővé és valósággá válik, nagyon sokak számára mindig is egy álomvilág marad.

Vannak olyanok is, akik tudásuk, készségeik, szakmájuk, kapcsolati hálójuk és jövedelmük alapján megtehetnék, hogy digitális nomáddá válnak, esetleg ki is próbálják, de visszatérnek a hagyományosnak mondható heti 40 órás, kötött munkahelyen végzett munkaviszonyba, mert a nomádsággal járó körülmények számukra nem ideálisak.

Sokkal nehezebb például gyerekekkel átállni erre az életre, hiszen az ő oktatásukról gondoskodni kell. Vannak természetesen, akik ilyenkor az egyéni tanrendet választják, a gyerekek otthoni oktatását vállalva, mert hisznek abban, hogy a folyamatos utazás annyi élményt, tapasztalatot és többlet tudást képes adni a gyerekeknek, hogy hosszú távon számukra is előnyösebb ez, mint egy stabil helyszínen tölteni a gyerekkorukat.

Akadályt képezhetnek a betegségek is, hiszen krónikus betegség esetén lehet, hogy valaki megfelelő szakorvosi ellátás és gyógyszerek rendszeres szedése mellett fájdalom mentes, „normális” életet tud élni, amiben dolgozik és magáról gondoskodik. Az ilyen jellegű egészségügyi szolgáltatást és gyógyszereket viszont nem lehet a világ minden és bármely pontján elérni, illetve egy következetes, folyamatos ellátáshoz szükséges egy orvos, aki tisztában van a betegség elemeivel és a páciens történetével a kezeléséhez. Számukra például sokkal inkább álom marad a digitális nomádság, mint valóság.

Ez az életmód gyakran jár magányossággal is, mivel a távmunkán keresztül még ha egy csoport tagjaként dolgozik is az ember, nem válik részévé a munkán kívüli beszélgetéseknek, kapcsolatépítésnek úgy, mint a fizikailag egy helyen lévő munkatársak. Ha nincs egy ilyen csapat sem, hanem egyedül dolgozik az ember a saját vállalkozásán, még nehezebb a munkán keresztül kapcsolatokat építeni. Mivel a digitális nomádok általában külön mozognak, ezért az út közben szerzett barátokkal is sokszor elválnak útjaik, hogy aztán csak online kapcsolat maradjon fenn. Sokan élvezik ezt, illetve szívesen vesznek részt az adott állomásukon a szálláshely vagy más közösség által szervezett programokon, hogy új ismerősökre, barátokra tegyenek szert. Másoknak viszont ez nehéz, kellemetlen, és szívesebben maradnak olyan környezetben, ahol elérhető távolságban vannak a barátaik, ismerőseik. Sok barátság megszűnik a távolsággal, illetve egy barát vagy családtag távollétében is megy tovább az otthoni élet, aminek a mérföldköveiről így ők lemaradnak. Ehhez kapcsolódó nehézség a család távolsága is. Ez természetesen akkor is felmerül, amikor valaki tartósan egy másik országba költözik. Azonban mindkét esetben szükséges tudatos erőfeszítést tenni aziránt, hogy ezeket a családi és baráti kapcsolatokat fenntartsák, meglátogassák az otthon maradt ismerősöket.

Ahogy változik a világ, átalakulnak az elvárások is, amiket a társadalom támaszt felénk, és még inkább azok, amelyeket magunk elé állítunk. A hagyományos elképzelés a sikerről például egy stabil, jól fizető munkahely, egy ház vagy lakás megvásárlása, családalapítás, és mindezen kötődésekkel együttesen letelepedés. Ezek az elképzelések sokak számára módosulnak, hiszen már egyre gyakoribb a karrier közbeni munkahelyváltás egy jobb lehetőség reményében, illetve a saját vállalkozásból való megélés. Emellett az ingatlan tulajdonlás már önmagában is sokak számára egyre elérhetetlenebb álommá válik a fizetések és infláció által megemelt árak közötti növekvő különbségek miatt. Ezek a faktorok sokakat ösztönöznek arra, hogy módosítsák a sikerről alkotott elképzeléseiket, és az életcéljaikat. Ezen keresztül sokak számára letelepedés, munkakezdéstől nyugdíjig egy munkahelyen dolgozás és ingatlan vásárlás helyett a digitális nomádság válik a céllá és álommá.

Mindezen szempontokat figyelembe véve nem lehet egy általánosan igaz választ találni a kérdésre. Sokak vágynak a digitális nomádságra a közösségi médiából látott kép alapján, de nem mérlegelik igazán komolyan az előnyöket és hátrányokat, sosem jutva el egy olyan szintre, ahol valóban meg kellene hozniuk a döntést, hogy tudatosan felkészüljenek és átálljanak erre az életmódra. Mások jobban beleássák magukat a témába, viszont a korai információk megijesztik őket annyira, hogy inkább nem vágnak bele és mindig egy álom marad csak számukra a digitális nomádság. Voltak, vannak és lesznek is olyanok, akik megpróbálták, de vagy nem tervezték meg kellően, vagy más rajtuk kívül álló okok miatt nem jártak sikerrel hosszú távon, esetleg megunták, és inkább a letelepedést választották a folyamatos utazás helyett. De egyértelmű, hogy vannak és lesznek még sokan olyanok is, akik sikerrel járnak. Kellően átgondolják, felmérik a lehetőségeiket, készítenek egy pénzügyi és úti tervet, majd belevágnak és a tudásuknak, készségeiknek, személyiségüknek köszönhetően sikerrel járnak. Számukra valósággá válik a digitális nomádság, aminek egyszer önszántukból véget vetnek, mert megtalálják az otthonukat vagy egész életüket leélik a világban vándorolva.

források: www.citydestinationsalliance.eu, www.jhmarlin.com, www.writingfromnowhere.com, www.hbr.org, www.medium.com, www.pratserie.com
képek forrása: www.unsplash.com, www.pexels.com