A farsang eredete és hagyományai: Hogyan ünnepeltek régen és ma?

más olyan pogányból kereszténnyé tett ünnepekkel szemben, mint a karácsony vagy a húsvét, de története gazadag és érdekes, így erre és a mai napig fennmaradó elemeire vetünk most egy pillantást.
Az ünnepkör pogány eredetéről mérsékelt az információmennyiség, viszont azt szinte biztosan állíthatjuk, hogy az ünnep lényege a kezdetektől a tél végén érzett öröm volt, illetve varázslás, a különböző istenségek, emberfeletti erők tisztelete és kérés, hogy segítsék az új év termékenységét. A tél végével ugyanis kezdődött a tavaszi vetés, amit például derékba törhetett egy későn érkező fagy vagy éppen korai szárazság. A teleket is nehezebb volt átvészelni, hiszen nehezebb volt élelmiszert és menedéket találni ilyenkor, ezért a hideg, sötét és kihívásokkal teli időszak vége, a tavaszi enyhülés örömet és némi megkönnyebbülést hozott mindazoknak, akik megélték ezt. Nem csak a tél természetes végének az ünneplése zajlott ilyenkor, hanem egyre inkább megjelent a tél és hideg elűzésének szokása is. Ehhez kapcsolódnak a beöltözések, halotti meneteket idéző felvonulások, a bábuk égetése, zajok és tüzes kerekek pörgetése, fáklyás vonulások. Vallásokon és hiedelmeken átívelően a gonosz szellemek elűzésével kapcsolódtak össze a tél végi, farsangi hagyományok. A mai Olaszország területén Saturnusnak, a vetés istenének szerveztek ilyen tájt ünnepet, valamit Lupercusnak, aki az erdőkön-mezőkön legelő nyájak istene. Kecskéket és juhokat áldoztak neki, amiket aztán ünnepi lakoma keretében elfogyasztottak. Az ünnepkör nemcsak a tél végét, de ezzel együtt a természetet látva a termékenységet és újjászületést is dícsérte.

A középkorból már több dokumentáció származik, amikből a farsangi hagyományokról és ezek eredetéről vonhatunk le komolyabb következtetéseket. A Római Birodalomhoz kapcsolódó történetekből például megtudjuk, hogy itt az 1000. évben abban hittek és attól tartottak, hogy az év végével megsemmisül a világ is. Viszont, mint minden azt megelőző és ezt követő évben, úgy 1000-ben is lement a nap, majd 1001 első napján ismét feljött. A világ végének elkerülése pedig természetesen önfeledt ünneplést hozott magával, tánc, lakomák, zene vette át a félelem helyét, ami hagyománnyá vált ezt követően a telek végén.

A kereszténység európai terjesztésének fontos eleme volt, hogy a korábban kialakult és ünnepelt pogány ünnepeket keresztény jeles napokkal helyettesítsék, hiszen ezzel jobban meg lehetett győzni a helyi lakosságot, hogy a kereszténység nem tér el annyira az ő vallásuktól és fokozatosan lehetett a pogány istenségek és természeti erők dicsőítéséről a keresztény istenben való hitre átvezetni az embereket. Ez történt a farsanggal is, ami évszakváltó és újjászülető ünnepből lett a két fontos keresztény ünnep, karácsony és húsvét, valamint ehhez kapcsolódó böjt, közötti boldog időszak. A farsangi időszak január hatodikával, vízkereszt napjával kezdődik. Több keresztény kultúrkörből származó esemény is kapcsolódik ehhez a naphoz, mint a három napkeleti bölcs látogatása, háromkirályok napja vagy a kánai mennyegző, de legfontosabb és legismertebb ünnepe mégis Jézus megkeresztelése. A farsangi időszak vége ezzel szemben változik, mert ezt a szintén mozgó ünnepből, a húsvétból számolják ki minden évben. A húsvétot megelőző negyven nap a keresztény vallásban böjti időszak, és ezt előzi meg vízkereszttel kezdődően a farsang.

Maga a farsang elnevezés, illetve több ehhez kapcsolódó hagyomány, mint a maszkos felvonulás vagy a farsangi köszöntő versek, írásos emlékek alapján megállapított, hogy német nyelvterületről, osztrák-bajor térségből eredeztethető. A szó korábbi változataiként már 1283-ban rögzítették a német eredetit, a Faschang, vagy más változatokban, feljegyzésekben a vaschang, fasnahct.

A korok társadalmi különbségei megjelennek abban, hogy mennyire elkülönülnek egymástól a legfelsőbb rétegek és a társadalom tömegeinek farsangi szokásai. A nép körében elterjedtek voltak a farsangosok, amik lényegében vicces színdarabok, amiknek az előadása különösen a hosszú és unalmas téli estéket tudta feldobni. Mindkét társadalmi csoportban szerveztek bálokat ebben az időszakban, hiszen a kereszténység által szigorúan beosztott és meghatározott naptárban ez az időszak volt kijelölve szórakozásra, az utána következő böjtben ez szigorúan tilos volt. Legyen szó falusi bálokról vagy éppen az arisztokrácia álarcos báljairól, mindkét környezetben nagy szerepe volt ezeknek az eseményeknek és az egész időszaknak a párválasztásban. Lévén, hogy ekkor lehetett szórakozni, ismerkedésre és házasodásra is ekkor volt lehetőség, így sok esküvőt, lakodalmat is tartottak a húsvétot megelőzően. Ehhez kapcsolódik például január 18, Piroska napja, amiről azt tartja a népi hiedelem, hogy az a lány, aki piros kendőt köt ezen a napon a nyakába, még abban az évben férjhez is megy. Az örömteli pillanatok mellett pedig elterjedtek voltak a vénlány és vénlegény csúfolások is, ami aztán még  jobban motiválhatta a fiatalokat, hogy kössenek magukra piros kendőt.

A falusi farsangok jellemző eleme volt a felvonulás is. Ilyenkor különböző ruhákba, jelmezekbe öltöztek a résztvevők, volt, hogy férfiak nőknek, katonáknak, koldusoknak öltözve járták végig a falut, bekopogtak az ajtókon és szerencsehozó verek elszavalásáért adományokra számítottak. Voltak olyan helyszínek is, ahol ijesztő maszkokat, kalapokat húztak a fejükre és felforgattak házakat, míg máshol fiatal fiúk járták az utcákat szavalva. Minden esetben meghatározó eleme a farsangnak, hogy ez egy különleges időszaka az évnek, ugyanis ilyenkor társadalmilag elfogadott a szokatlan, máskor megbotránkoztatónak és elképzelhetetlennek számító viselkedés, így ez lehetőséget adott a mindennapokból való kiszakadásra és megkönnyebbülésre, hiszen lehetett szórakozni, kicsit fellazultak a szabályok, a társadalmi normák.

Az arisztokrácia és felsőbb rétegek ünneplése máshogy zajlott. Itt nem csak álarcos bálokat tartattak, de szerveztek Pesten és Bécsben is Operabált. Ezeken a rendezvényeken, ahogy a névből lehet erre következtetni, a városi operaház nézőterét alakították át tánctérré. Az operaház zenekara adja a tánchoz a zenét, de természetesen szerepelnek az énekesek is, valamit gyakran a balettművészek is részét képezik a programnak. Ezeken a bálokon minden évben külön szerep és figyelem jut az elsőbálozóknak, akik itt mutatkoznak be a közegük más fontos tagjainak, mint párválasztásra és részvételre érett fiatal felnőttek. A bécsi operabálon például továbbra is jelen van az évszázadok óta élő elsőbálozók polonéz táncának hagyománya, viszont már kevésbé van társadalmi osztályhoz kötve a részvétel.

A leghíresebb magyar farsangi szokás természetesen a mohácsi busójárás, ami 2009 óta már az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A hagyomány érdekessége, hogy bár vannak törökűzéssel kapcsolatos eredettörténetek, ezeknek a valóságtartalma megkérdőjelezhető, mert feltételezhetően korábban létezett a szokás, mint, hogy a török megszállás alól felszabadították a területet. Az eredetét övező bizonytalanságok ellenére továbbra is tartja népszerűségét ez a program, ami évente ezreket vonz a településre. Birkabőrbe és ijesztő fa maszkokba öltözött busók ijesztgetik, illetve fényképekre állnak össze turistákkal. Kereplőkkel és más zajos eszközökkel járják a felvonulás helyszínét, majd az utolsó napon egy hatalmas máglyát gyújtanak fel, amivel a szokás és hiedelmek szerint elégetik a telet.

Ami a busójárás mellett a leginkább megmaradt a farsangból napjainkra is, azok a farsangi ételek. A legkedveltebb, ismertebb talán a fánk legyen szó szalagos fánkról, csörögéről, képviselőfánkról vagy akár forgácsfánkról. Mint minden hagyománynak, úgy a fánknak is lehet mágikus erőt tulajdonítani. Vannak olyan hagyományok és tájegységek, ahol például azzal az elhatározással sütötték a fánkot, hogy így majd nem viszi el a szél a ház tetejét. Máshol rétest készítettek, ami a hiedelem szerint szerencsét hozott, ha jól nyúlt. Az időszakban jellemző ételek természetesen a húsból készített főfogások, levesek is, hiszen ezeket a böjti időszakban szigorúan tilos fogyasztani, viszont a farsangi lakomákhoz, mulatságokhoz, és kifejezetten a lakodalmakhoz nagyon is passzol.

Rengeteg jeles nap is kapcsolódik a farsang heteihez. Ebben egyrészt szerepet játszik az, hogy a kereszténység igyekezett szentekhez és az ő tiszteletükhöz kapcsolódó napokat beletűzdelni ebbe az időszakba, hogy legyen keresztény ünnep, amit megülhetnek a korábban ebben nem hívők. Másrészt viszont népi megfigyeléseken alapulnak ezek, hiszen nagy részük az elkövetkezendő év termésmennyiségét, a tavaszi időjárást jósolja. Például, a már említett Piroska napján nem csak a lányok házasodására gondoltak a földművesek, hanem megtisztelték ezt a napot a lovak és szarvasmarhák nem dolgoztatásával, valamit a híres mondással: „Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy“ jósolták meg, hogy elhúzódik még a tél fagyokkal, vagy hamarosan enyhül az időjárás és kezdődhet a földművelés. Vince napján a borászok nézték a napsütést, mert ha ekkor sütött, jó évre, ha nem, rosszra készültek. De jósoltak a kukoricatermésre vonatkozóan is. A hiedelem szerint amilyen hosszúak a jégcspok a háztetőn Vince napján, akkorák lesznek az évben a kukoricák. Pál napján a szép idő szintén jó termést jelzett, de sütöttek ezen a napon pogácsát is, amibe libatollakat tűztek közben. Még a sütés előtt minden családtagnak kijelöltek egy pogácsát, és a mondás szerint akién a libatoll megégett a tűzben sütés közben, az meghalt még abban az évben. Gyertyaszentelő boldogasszonykor a medvéket nézték, mert ha a téli álmából ezen a napon kijön, meglátja az árnyékát és visszamegy aludni, akkor elhúzódik a tél, viszont ha kint marad, enyhülés várható. Szent Balázs napján az eső pedig nyári jégesőt ígért a hagyomány szerint. Ezen a napon az időjárás megfigyelésén túl áldásokat tartottak a templomban, hogy a torokfájástól megvédje a híveket, illetve balázsjárást is tartottak a falvakban. Ilyenkor az iskolás gyerekek, mivel a diákok védőszentje is Szent Balázs, végigjárták a házakat további diákokat toborozva, valamint az iskolának és a tanítónak adományokat gyűjtve.

A farsanghoz tehát rengeteg hiedelem és szokás kötődik, amik az évszázadok és vallások változásai során rakódtak egymásra vagy éppen tűntek el szinte teljesen a modern idők változásával.

források: www.karpatmedence.net, www.lepesmagazin.hu, www.csodasmagyarorszag.hu, www.ma7.sk, www.lexikon.katolikus.hu
képek forrása: www.unsplash.com, www.pexels.com