Ne csak hallgass, figyelj is!

Gyakran azt gondoljuk, hogy attól, hogy valaki csendben végig üli amíg elmesélünk egy történetet automatikusan jó hallgatósággá válik. Valójában ez ennél összetetteb, mert attól, hogy csendben hallgatjuk a másikat, lehet, hogy nem is figyeltünk a szavaira vagy azok jelentésére. A következőkben néhány tippet olvashattok arra, hogy hogyan legyünk jobb hallgatók.

A legfontosabb, hogy ne saját magunkkal legyünk elfoglalva. Ez sokszor nehéz, mert gyakran már a másik történetei alatt azon gondolkozunk, hogy milyen választ, tippet, tanácsot tudunk adni, milyen saját történetek jutnak ezekről eszünkbe. Igazán jó beszélgetőtárssá válhatunk azonban, ha ezekről a magunkra irányuló gondolatokról túllépünk, és a figyelmünknek ezt a részét is a másik félre fordítjuk.

A szavakon kívül számtalan más módon is kommunikálunk. A nonverbális jelek közé tartozik a mimika, testtartás, gesztikuláció is. Amikor a figyelmünket aktívan a beszélőre irányítjuk ezeket a jeleket is jobban észrevesszük, és nagyobb eséllyel dekódoljuk. Sokszor a hanglejtésből, a szemkontaktusból vagy ennek hiányából, illetve a nonverbális kommunikáció többi eleméből derülnek ki olyan részletek, amelyeket beszélgetőpartnerünk talán nem mond ki direkt, vagy éppen az ellenkezőjét állítja a szavaival. Ezekből jobban megláthatjuk, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőle az események, amiről éppen mesél.

Arra is jó a nonverbális jelek beszélgetés közbeni megfigyelése, hogy jobban megismerjük a másikat; visszahúzódó vagy nyitott, barátságos, energetikus vagy nyugodt. Természetesen ezek múlnak az egyén szocializációján, kultúráján is, de mégis kialakít egy elképzelést a fejünkben róluk.

Jobb hallgatókká válhatunk attól is, ha jobban beleképzeljük magunkat a másik helyébe. Félretesszük a saját elképzeléseinket, érzéseinket az adott helyzetről vagy személyekről, és olyan szempontból közelítjük meg az elmondottakat, ahogyan azt éppen halljuk a másiktól. Ez segít megérteni, hogy ők hogyan érezték magukat a helyzetben, mit gondoltak, és miért viselkedtek vagy reagáltak egy adott módon. Lehet, hogy a saját értékrendünk alapján nem értünk egyet azzal, amit mondanak, vagy tettek, és valószínűleg egy beszélgetés során lesz lehetőségünk ezt kifejezni, viszont fontos empátiával fordulni mások felé, és inkább a megértésükre törekedni.

Nagyon fontos, hogy érdeklődéssel forduljunk a másik és az általa elmondottak felé. Természetesen vannak olyan témák, amiket magunkhoz közelebbinek érzünk, és olyanok is, amikről nem sokat tudunk, viszont ez mindenkinek más. Ami nekünk unalmas, másnak könnyen lehet, hogy a kedvenc témája, ezért fontos, hogy kíváncsian, érdeklődéssel hallgassuk; mindig tanulhatunk valami újat. Mindannyian szeretjük megosztani a gondolatainkat, tudásunkat olyan témákban, amiket jól ismerünk, amik érdekelnek, így könnyen beláthatjuk, hogy ez a beszélgetőpartnerünknek is fontos. Sokkal szívesebben beszélünk valaki olyannal, aki érdeklődést mutat irántunk és a beszélgetés iránt.

Azt, hogy érdeklődünk és figyelünk sokféle módon kifejezhetjük a beszélgetés során. Például szemkontaktus tartásával, a beszélgetőtársunk felé fordulással, esetleg megerősítő szavakkal, mint ’értem’, ’világos’. Amikor érezzük, hogy a másik figyel ránk, sokkal könnyebb elmélyülni a történetmesélésben, és kényelmesebben érezzük magunkat. Különösen akkor eshet jól a figyelem kimutatása, amikor egy hosszú és sok szálon futó történetet mesélünk. Jól esik ilyenkor azt érezni, hogy a másik figyel a részletekre, és nem vesztette el az érdeklődését.

Akár baráti, akár professzionális közegben vagyunk, érdemes tudatosan is energiát fordítani arra, hogy ne csak beszéljünk, de figyelmesen hallgassunk is az interakcióink során.

Képek forrása: unsplash.com, pexels.com